Az 1091-ben alapított bencés monostor a középkori Magyarország egyik legtekintélyesebb vallási és kulturális központja volt. A sokáig elfeledett épületegyüttes feltárt és részben rekonstruált romjait ma teljes egészében bejárhatjuk, a modern látogatóközpontban pedig feltárul az alapító Szent László élete és a monostor története.
Több mint kilencszáz éves apátság romjai fekszenek a Balatontól alig fél órányi autóútra. A somogyvári bencés központot a középkor egyik legnagyobb hatású, és később szentté avatott királya, Szent László alapította. Az apátság évszázadokon keresztül a Dunántúl élénk kereskedelmi, közigazgatási és szellemi bázisaként virágzott. A 16. századi török hódítás idejére azonban már elvesztette jelentőségét, épületei lassan kiürültek, pusztulásnak indultak, később több száz éven át még a helyét is elfeledték.
A feltárt 11. századi romok, a tőlük tisztes távolban épült, 21. századi látogatóközpont és a kettő közt vezető tematikus sétaút együttese alkotja a 2015-ben átadott Szent László Nemzeti Emlékhelyet, ahol a történelmi emlékek mellett feltárul a „lovagkirály” élete, az őt övező kultusz és az épületegyüttes kultúrtörténeti értéke egyaránt.
A romterületet bejárva és a háromemeletes kilátóból letekintve lelki szemeink előtt szinte újjáéled a monumentális monostor, amelynek minden részleténél információs táblák szolgáltatnak újabb és újabb érdekességgel. Középen az őseink által is használt fűszerkert terül el, mellette pedig a terület leglátványosabb elemét, a kerengő egy részletét láthatjuk. Az eredeti mellvédfal alapján rekonstruált épületrészbe korabeli és 20. századi köveket egyaránt beépítettek. A legenda szerint az általa alapított apátságban temették el Szent Lászlót, akinek sírjához évszázadokig zarándokok sokasága látogatott el – az ereklyesírt ma is láthatjuk itt.
Múlt és jelen
A monostor alapításakor már állhatott itt egy kisebb méretű templom, de a hatalmas, háromhajós, bazilikás elrendezésű épületet csak 1070 után kezdték építeni. A bejárat a nyugati oldalon volt, amely fölött két torony őrködött. A templomhoz északról csatlakozott a kolostor épülete, melyet a 13. század elején, egy tűzvész utáni újjáépítés során kiegészítettek egy hatalmas, oszlopokkal ölelt, négyzet alaprajzú, kora gótikus kerengővel.
A leletek azt mutatják, hogy az évszázadok során folyamatosan építhették, bővíthették és alakíthatták a monostort, de egy 16. század eleji felmérés szerint addigra már szinte romos állapotban volt, és mindössze öt szerzetes lakta. Ezután jelentősen átalakították a kolostort. Az új, kisebb udvar közepén ciszterna állt, amelynek eredeti darabokból összeállított kútkávája ma a romterületen látható.
A templom is kisebb lett, elbontott vagy nyitottá tett részeit már világi célokra is használták. 1526 után, a török veszély közeledtével a falakat erődítették, és Magyar Bálint vezetésével végvárrá építették át. Amikor 1556-ban a török elfoglalta Somogyvárt, a monostor már nem működött, és a szerzetesek soha nem is tértek vissza. Az egykor évszázadokon keresztül virágzó központból már csak rom maradt, köveit széthordták, maga a monostor pedig lassan feledésbe merült.
Az első feltárásokra a magyar műemlékvédelem hajnalán, a 19. század elején került sor, de csak 1972-ben kezdték meg az apátság régészeti kutatásait. A munkák közel két évtizedig tartottak, és bár 1983-tól történelmi emlékhelynek nyilvánították, csak az alapítás 900. évfordulóján, 1991-ben nyitották meg a területet a látogatók előtt.
A Kupavár-hegytől északnyugatra, a főút mellett található a modern, 2015-ben átadott, tájba simuló látogatóközpont, ahonnan egy lépcsős erdei sétaúton közelíthető meg a romterület. A romok délkeleti sarkánál egy háromemeletes kilátó áll, ahonnan tökéletesen rálátunk a romjaiban is impozáns épületegyüttesre. A monostor fentről kirajzolódó, teljes alaprajza mellett a somogyi dombok panorámája is megcsodálható innen, tiszta időben pedig a Balaton-felvidék tanúhegyeit is beazonosíthatjuk a láthatáron. Innen szemlélve könnyen elképzelhetjük, hogy a középkorban a Balaton még a domb lábáig ért, a lápos-mocsaras berekből kiemelkedve állt a lenyűgöző épületegyüttes.
Bár a romokat közvetlenül is meg lehet közelíteni, látogatásunkat érdemes a látogatóközpontban kezdeni, mivel itt képet kaphatunk a monostor egykori, nemzetközi szintű jelentőségéről, felidézve a hajdani épület pompáját (ráadásul itt kell a jegyet is megvenni). Az interaktív elemekkel tűzdelt állandó kiállítás részletesen bemutatja a már a középkorban is óriási tiszteletnek örvendő Szent László király életét, a hozzá fűződő legendákat és a ránk maradt ereklyéket, valamint a bencés apátság legfrissebb kutatásokon alapuló történetét és az ásatás során megtalált leleteket.
Francia kapcsolat
Talán nem véletlenül Koppány ősi földjén, „Somogyország” szívében alapította I. László király 1091-ben a bencés apátságot. Koppány emléke sokáig elevenen élt a környéken. A domb aljában lévő forrásról például a nép azt tartotta, hogy István Koppány legyőzése után ennek vizében mosta le kardját 997-ben. Egy másik legenda szerint Somogyváron állt Koppány vára, de ezt semmilyen régészeti lelet nem támasztja alá. Az viszont valószínű, hogy Koppány vezér szállásterületeinek központja itt lehetett. László királynak így az is célja lehetett a bencések idetelepítésével, hogy a kereszténységet megszilárdítsa.
A monostorba a szokástól eltérően a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből hívott szerzeteseket, és ezért a francia anyakolostor patrónusa, Szent Egyed (Saint Gilles) tiszteletére szentelték azt fel. Nem csak hogy francia szerzeteseket hívott Somogyba a király, de az újonnan alapított kolostort szervezetileg is a francia anyakolostor alá helyezte, függetlenítve azt a hazai bencés központtól, Pannonhalmától. Az 1091-ben keltezett alapítólevél eredetije sajnos nem maradt fenn, de 12. századi másolatát egy francia kódexben épen megtalálták, így óriási jelentőségű kultúrtörténeti emlék. Az alapításnál megjelent maga László király, családtagjai, a veszprémi püspök és Saint-Gilles apátja, Odilo. Ezzel meg is alakult az első szerzetesi közösség Péter apát vezetésével.
Ugyan Saint-Gilles igen fontos állomás volt a compostelai zarándokok számára, de a korabeli iratokból sajnos nem következtethető vissza pontosan, miért döntött úgy a király, hogy egy ilyen messzi egyház alá rendelje a somogyit. Külpolitikája, családja befolyása és személyes, vallási okok egyaránt közrejátszhattak benne.
Az első szerzetesi közösség túlnyomórészt, esetleg kizárólag franciákból állt, és közel száz éven át ez így is maradt. A francia jelenlét és a folyamatosan érkező zarándokok miatt Somogyvár a magyar-francia szellemi kapcsolatok egyik központja lett, a településen pedig a középkor jelentős kulturális központja alakult ki. Az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményese volt a kolostor, az itt kibocsátott oklevelek fontos írásbeli emlékei a korszaknak.
Mindezek mellett a településen vezetett keresztül a hadiút, amelynek segítségével élénk kereskedelmet folytattak – így lett Somogyvár az országrész szellemi-közigazgatási központja ötszáz éven keresztül.
A somogyvári monostor jelentőségét bizonyítja az is, hogy I. Lászlót ide temették el 1095-ben, csak később – feltehetőleg 1100 után – vitték át holttestét Nagyváradra, s helyezték ott örök nyugalomra. A templom főhajója alatt két méterrel talált ereklyesír, amelyhez sokan elzarándokoltak, egyes elméletek szerint Szent László sírja volt, de ezt nem támasztja alá semmilyen kézzelfogható bizonyíték. Lehetett benne akár az 1192-ben szentté avatott király vagy egy másik szent ereklyéje is – annyi azonban biztos, hogy a 16. századig nagy becsben tartották.
1989-től évente megrendezik az alapító Szent László neve napjához (június 27-i) kapcsolódóan a Szent László Napok rendezvénysorozatot.
Hétfő kivételével nyitva:
március 15. - május 31.: 09:00 - 17:00
június 1. - augusztus 31.: 10:00 - 18:00
szeptember 1. - október 31.: 09:00 - 17:00
november 1. - március 14.: 10:00 - 16:00
Elérhetőség:
Szent László Nemzeti Emlékhely
8698 Somogyvár, Besliahegy 64.
Telefon: +36703318547
email: szentlaszloemlekhely@nofnkft.hu
web: https://szentlaszloemlekhely.hu/